Kövesi György: Éj van
*
Kövesi György:
Éj van
Éj van születő nap előtti vajúdás,
valakik ezt is felszámolják
s drágán eladják.
Ölelem a szivárványt,
karcsú ég gyönyörbe fordult
igazát,
testeden végigkergetem
a mosolyt.
Lásd, tényleg éj van,
fák gyertyái világítanak,
s a padokon, melyeken ülünk
vádló szép arcúvá válnak,
szólnak, küldenek
kavicsok lüktetnek
hazafelé az úton,
s minden sarkon árván
nyögnek a szerelmek.
Éj van,
Hazátlanul,
Színt vesztve a távozásban,
Csak illatok maradnak
köztem és közted
egy egy elágazásban.
|