Juhász Gyula:
A kávéházi bánat  

Nem érzitek a kávéházi bút,
Mikor az ívlámpák izzása bágyad
És szürkén ülnek a szegény fiúk
És nem találnak már szapulni tárgyat?

Mikor a fényes selymű asszonyok
Unott arcán a festék hervatag már
S az édes, arany pezsgő elfogyott
S valahol messze már az arany nap jár?

A zene hirtelenül fölsajog
És elhal, mint a fáradt szív verése
És künn a szürkület, a szürke vércse

Már verdesi az izzadt ablakot
S a szivar vége álmosan kihúnyt, -
Nem érzitek a kávéházi bút?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.