Bugya István: Tűnődve

Talán télen volna jó,
mikor már hullani kezd a hó,
mert megőriz a bölcs öreg
- míg betakargat nyomtalan -
mindent, ami fölösleges.

Talán ősszel volna jó,
föloldódva hűs, magos
messziséges kékben,
ellengve ökörnyál léghajón,
merre, merre, merre is.
Amíg ködcsipke leszáll,
s álmaim tornya mögül,
imhol a Hold asszony szép
arca kiviláglik.

Talán tavasszal zsongani,
bóklászva fű, s virág nyomán,
bogárösvény cikkcakkjain
kutatva sárarany hajú
ifjú - szép arcom után;
ki voltam egyszer mosolyos,
csillag - fekete szemű.

A nyár, a nyár, az volna jó.
Madaras messzi hajnalon
lépdelve zöld vizek fölött,
tűnődve, mint a tavirózsák.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.