Lányi Sarolta: Versek

Ó alig ismerlek még s te alig ismersz engem
tűnő hajnali álom, amit egymásnak éltünk
csak szenvedtünk egymásért, csak remegtünk, csak féltünk.

Hogy «szeretlek!» én mindig messziről sóhajtottam
s hogy szeretsz, nem tudhattam. mert mindig messze voltál
ó - sírdogáltam árván, - a párom merre, hol jár?

Jaj alig ismerlek még, a szemed alig láttam
alig hogy összeforrott csóktalan szomjas ajkunk
nem is hasonlít még egymáshoz semmi rajtunk.

A járásunk is ó beh nem szokott még össze,
csak messziről figyeltem mozgásod és beszéded
mint tűnő ritka képet, úgy lestelek ki téged.

Téged kereslek most is a gyermekünknek arcán
s mint imája közt a hívő arccal keletre fordúl
úgy fordulok feléd s a szívem könnye csordúl.

Szerelmem, ó szerelmem... csak ezt tudom, csak ennyit
hogy szeretsz, nem tudhattam, a szemed alig láttam
vakon kereslek téged és ölelem a Semmit... 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.