Nechanszky Lajos: Őszi dal
*
Nechanszky Lajos:
Őszi dal
Csendes eső szemereg,
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
Halkan zsong az őszi szél,
zúg-kopog a sok faág,
s hervadt lomb zizeg-zörög
vén fatörzsek szélinél.
Zúg-kopog a sok faág:
így az ősz dalol-dalol,
így az ősz suhog-zokog,
búgja szerte bús dalát.
Így az ősz dalol-dalol,
fák mögül és köd mögül,
fű felett és föld felett
ág között és ág alól.
Fák mögül és köd mögül
Isten arca néz le rám,
szép aranyszint szór fölém
felhő-ujjai közül.
Isten arca néz le rám,
bágyadt mosoly ül szemén,
hervadt haja sárga bronz
s ellebeg a szél után - - -
Csendes eső szemereg
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
|