Süle Péter versei

A Te versed

A tiéd...
Csak neked adom
Csak neked írtam úgy
Ahogy Te olvasod
A tiéd itt minden betű
Minden gondolat
Melyen megcsillanni látod magad
Neked növesztek lélekvirágot
És a színét Te mondod meg
Legyen fekete, vagy bugyborgó vörös
Legyen burjánzó réten szivárványpatak
Vagy legyen szürke eső
A szürke betonon toccsanó
Vagy smaragd, ha úgy akarod
És hideg, ha fázol
Vagy forró, ha megéget
És hűt, ha hőség
Vagy paplan, ha tél
Fogd és bugyoláld bele magad
Úgy, ahogy jól esik
Csinálj belőle vackot
Vagy börtönrácsot
Tengert, dzsungelt, sivatagot
Helyezd bársonydobozba, ha kincs
És dobd ki ha szemét
Csak tudd
Hogy ez itt mind a tiéd

Elrepült

Itt volt, s csókot lehelt
Nyitott kezembe
Ujjaimmal átkulcsolva
Becsomagoltam tenyerembe
Aztán csak álltam
Mint tanácstalan kisgyerek
Ki gyufásdobozt keres
Markában a katicabogárnak
Összeszorult szívvel
Nehogy elrepüljön
Nehogy összenyomja
S oly óvatosan
Hogy kisujjánál kimászva
Mégis szárnyat bont
A vörös vitorla
Akár nedves ajkak érintése
Ahogy felolvad
Marokra fogott tenyeremben
Elrepül
Nekirugaszkodva a horizontnak
S boldogan hal el látványa
Bár fájdalmasan nyomaszt
Visszaadott szabadsága

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés