Kovács István:
Nélküled...

Nélküled
elhervad a lélek,
parázsba fullad
örökre a láng,
csengését veszti
a hajnali ének,
sebeket ejt csak
minden dalszilánk.

Nélküled
csillagtalan az éj,
fakó színekkel
fárad a világ,
zöld lombok ölén
nem bolyong a szél,
száraz karokként
csüng le minden ág.

Nélküled
kiapad a forrás,
hűs vize többé
szomjat el nem olt,
nem fakad remény,
vigaszt se nyújthat más,
bánattá sorvad,
mi hajdan öröm volt.

Nélküled
megszűnik a szépség
hamuvá hullik
a rejtett varázs,
meghal a szó is,
csak üres sötétség
marad, és örök
vágyakozás.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés