Szabó Éva: Tenyérjóslás

Tenyeremen nyárfák nyíltak
mindkettőbe sorsot írtak
csukom: nem tudom rejteni
ha kinyitom: megfejteni
pedig tudja minden nyárfa
mi van magányba zárva
beleírva két tenyerem
sok-sok kusza vonalába

Szabó Éva:
Egy hullámos papagály tűnődése…



Evett. Azután ivott, majd szundított egy nagyot.
Felriadt. Nézte a gyöngyöző vizet, tálkában a magot.
Nem értette, hogy az aki ott a tükörben látszik,
önmaga, vagy egy tollászkodó másik.
Már feledte a repülést, az ülőrúdra szállva
apró, okos madárfejét átölelte a szárnya.
Csak gyanítom, azon tűnődött - volt bőven ideje, ráért-,
hogy túl nagy ár a szabadság egy biztos kalitkáért.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés