Győrik Szabolcs:
Melankólia

Novemberi esők komorsága, mélyenszántó, borongó tónusok.
Őszi délután, lehulló levél, ólomszín felhő az égen.
Kopár földek, temetők, avarlepel.
Feketék a levelek.
Elmúlt Mindenszentek, kialudtak a temetői gyertyák,
miként a testekből odalent elillant a lélek.
Eső mossa a sírokat, hullnak a levelek és múlik az ifjúság.
Jönnek a szomorú hónapok, a hosszú téli esték.
Hallgatunk némán, mint a csendes esőben ázó földek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés