Bárdos Éva: Őszi levéltöredék

Raffai Saroltának

az a karosszék az íróasztal

a félíves papír tört fehérsége

irgalmatlan igazságot osztó

csonka ceruzád béle...

te sem váltottad meg

a világot!

bár gondjaink az égig érnek

csak nekifutottál az őszi égnek

csak szétnyílt és bezárult

mögötted az Idő

te méltósággal gyengülő

parttalan poklokkal perlő

hol keresselek

ha nem a betűhegyek útvesztőin?

mert hiába kihűlő ágyad

fogason árvuló köntösöd

hiába hiába hiába

s a tárgyak is hiába indulnak

utánad a halhatatlanságba

mikor súlyosat kondult

az a kéttornyú harang

belőlem kiszakadt az ősi hang

hová fohászkodjam

annyi istenünk lett

hát kilapozlak visszaolvaslak

míg az idő betemet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés