Kiss Judit Ágnes: Solveig
*
Kiss Judit Ágnes:
Solveig
Meddig keresem még a téren
a csonkig metszett akácfákat,
a kocsmát, ahová betértem
fröccsözni, a lebontott házat
a sarkon, a szobrot a kertben,
az elveszített kulcscsomómat,
nagyi kendőjét a fotelben,
a villanykapcsolót baloldalt,
a tányért, mi déditől maradt,
a rég elrozsdált evőeszközt,
a szilánkokra tört poharat
s a kezem a két tenyered közt?
|