Kiss László György:
Nem mozdulnak... 

Az angyalok nem mozdulnak.
A megismerhetetlen ember
ősi magányába burkolóznak.
S ha halk szellőben a falevelek,
mint távoli harangok zúgnak,
a temetők fölött a lelkek
összesúgnak, mert van valami
miről a holtak már biztos tudnak:
valami amit az élők nem is
gondolhatnak, amit nem
lehet kigondolni, mert mindig is volt,
ami viszont mindent kigondolt!
Emberszem sosem látta, talán
csak a szív félelme, magánya
juthatott el hozzája, s tudhatta meg
mi a titok, hogy mit adhat
az élet a túlvilágnak, miről
az angyalok is csak hallgatnak,
s mindent fakó ember hangú,
ősi mítoszokra aggatnak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés