~ Rédey Tivadar versei ~

Visszajár a múlt...

Van úgy, hogy csókra visszajár a múlt.
De csókjának már méze semmi sincsen,
A csókja hervadt... Mégis untalan
Miért leselkedik hát a kilincsen?

Ajkát (min ajkam csókolni tanult!)
Kelletlen csókra mért nyujtja felém most
Én régi, megunt szeretőm: a múlt?...



Jó estét...

Mért este jöttél?...
E néma boltívek alatt én
Rég elfeledtem: mi a napfény,
Ez örök árnyu cinterem
Minden szint szürke folttá mos szét --
(S az én szemem, szegény szemem
Egy régi fénytől kapatos még!)

Jó estét -- így köszönsz belépve, --
Hadd maradok itt te veled...
Jó estét -- felelek.

S elindulok lassan elédbe,
Kezem-kinyujtva, botorkálva,
Mint, ha kilép a napsugárba
Ki bus börtönfalak között él...

Mért este jöttél?

 

Őszi szerenáta...

Most rád gondolok... A szigeten át
Hosszan halódik, fojtva, szordinóval,
Egy halk, egy halállal kacérkodó dal,
Sirásba csukló, csukott szemü sóhaj --
Őszi szerenád --
S megreszketnek a vadgesztenyefák...

Most rád gondolok... A szivemen át
Halkan zokog s megborzongat és megráz
Valami lüktető, bolond, beteg láz,
Mélázó, félárbocra eresztett gyász --
Őszi szerenád --
De te ellened még sincs benne vád...

Most rád gondolok... Búsan szelem át
A sárga avart a síró fasorban,
-- S egy-egy gesztenye a pázsitra dobban,
Szépen... kimérten... puha rhythmusokban --
Őszi szerenád --
S odabízom a lelkem' te reád... 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés