Kovács Mikó Edina:
22/b. szonett
Mrs. Browningnak

Az ünnep keskeny aranyöv.
Varrása foszlik, szétszakad.
Műbőr betét. Rideg, kopott.
Ahol a fémfény felhasad,

előrebukik. Meddig maradt
sértetlen? Adott egy napot,
s egy kis zugot? Igért talán...
de messziről csak. És ahogy

jött, egyre fogyott. Lázasan,
kamasz-hitekkel vártalak;
kaptál kölcsönbe ragyogást,

de másoké a fény - ha van.
S nem fúl halálba az a nap...
Fuldoklik. Így a kínosabb.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés