Kelemen Zoltán:
Talán


Megbékélt tegnapok aromája keveredik
nehéz cigarettafüsttel a szobában.
Képeken nézegetem a tájat, hol már
Egykor, veled is sétáltam

Mily boldogok voltunk akkor!
Ott, azon a réten.
Te.
Én.
A fecskék az égen.

Akkor…

Talán ugyanezt a képet nézed most.
Lehet, könnyeid neked is csorognak
hideg kávédba.

Rágyújtasz te is, s
talán
rám emlékszel

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés