Moretti Gemma:
A v�rakoz�s �r�me

�n gazdag vagyok,
eny�m a rem�nyked�s �r�me:
tal�n j�ssz, telefon�lsz,
mondasz valami kedveset, csak nekem.
Oly kev�s is el�g, hogy egy kis id�re,
csak n�h�ny �r�ra, napra
minden elviselhet�bb legyen.
Elker�l idegen szemek karcol�sa,
kigy�sziszeg�s� szavak m�rge,
zen�v� szelid�l tenyeremben
riadt madarak szivver�se.

Mint hint�n a sz�llni v�gy� gyermek,
lebeg szitak�t�sz�rnyon
halk bizakod�som.
Lehet, hogy f�l�tj�r�l visszahull,
viszi a sz�l, "kis gondolatpihe",
de m�gis, m�gis gazdag maradok,

....eny�m a v�rakoz�s �r�me.  

Moretti Gemma:
A feny�k titka vagy....

Valamit tudnak R�lad a feny�k,
a hegy, az �sv�ny,
- amit �n nem tudok -
ismer�sen integetnek ut�nad.
Feket�n leng �rny�ka minden �gnak,
a v�lgyeket op�los k�d bor�tja,
s a messzi �t ez�st�s szalag cs�kja
elt�nt a f�k k�z�tti alkonyatban.
K�nny� szemfed� most a r�mborul� felh�,
b�jtatja hangod, l�pteid, hi�ba v�rlak.

J�l rejtik titkaidat a feny�k,
m�r sehol sem tal�llak.

(K�kestet�, 1969. m�jus)

Moretti Gemma:
Most egy kicsit...

Most egy kicsit
elhalkult minden;
f�kon a lombok friss nesze,
ablakon a z�por permete,
madarak hangja f�tyolos lett,
elhallgatott a t�cs�k-�nek.
Most egy kicsit
minden c�ltalan lett;
a "valami sz�pre v�r�"
reggeli �bred�sek,
a felh�ket figyelni,
hisz te is ezeket n�zed,
sz�l tenyer�be temetni arcom,
mert a h�v�s�t te is �rzed.
Most egy kicsit
minden megfakult;
f�l�ttem f�lig-ny�lt szemmel
k�z�mb�s csillagok,
s�padt �s gyorsan t�n� a holdkar�j,
s alig f�nyesebbek a nappalok,
nincs kedv�k t�nd�k�lni.
Te nem vagy itt.
Az id� f�radt bog�rl�bakon v�nszorog.

B�ztat�, magamnak

�rzed ?
arcodon szell� ujja kutatgat,
n�dasok suhognak,
hossz� haj� f�zfa b�b�j�val befon.
Vonj tet�t bel�le b�k�d, csended
f�l�,
hogy meg ne zavarja utcazaj,
telefon.

L�tod ?
gyerty�kat gy�jtanak a geszteny�k,
illatos-f�nyesen
olajfa z�ldez�stje fel�d vil�gol,
�rizzed j�l, ami megmaradt
tiszt�nak
e feket�re kormoz�dott
vil�gb�l.

Hallod ?
sir�ly sikolt, szitak�t� zizzen,
�gr�l szirom pereg,
pattog az es�csepp falev�l tenyer�n.
�lmodj, j�tszd �t magad �leten,
hal�lon,
�s minden rossz felett a gy�ztes
te legy�l.

Elk�sz�n a ny�r

A felgyullad�, b�bor hajnalok,
sz�zszin�, harmatos kertek, mad�rf�tty,
villan� fecsk�k a v�z felett;
m�g elhitetik velem a nyarat.
�m az elhalkul� erd�,
a f�k sz�lk�colt konty�ban
az aranys�rga lev�ltincsek,
alkonyatkor m�r az �szr�l vallanak.
Egy d�lut�n majd elk�sz�n a ny�r
b�cs�zva int a borzas d�li�knak.
M�g id�zz�k a r�gi dallamot,
�s illat�t bolondos �jszak�knak,
de az eml�kszirmok lassan hullanak.
K�nnyszit�l� k�d�k, lombott�p� szelek,
ott leselkednek m�r a kert�nk alatt.

Felh�k viszik az id�t

Ez a d�lut�ni csendes erd�
k�l�n�s, de m�gsem idegen.
Egyed�l vagyok nagy f�k alatt,
nekid�l�k egy nyurga ak�cnak,
�rdes arc�hoz hajtom a fejem,
vir�gai k�zt bujk�l a sz�l,
n�ha egy bog�r, siet� lepke,
k�nny� sz�rny�val ruh�mhoz �r.
F�l�ttem felh�k viszik az id�t.
Az alkony, a nagy fal�nk,
az aranyalma napb�l
egyre nagyobbakat harap,
m�g n�h�ny perc �s a f�nyess�gb�l
egy sug�rnyi sem marad.
�s arra gondolok
az elszunnyad�, m�la f�k alatt:
a felh�kkel majd �n is elmegyek,
s t�ged alig-alig ismertelek.

Majd elfelejtek eml�kezni...

Majd megpr�b�lok �gy �lni ezent�l,
hogy elfelejtek eml�kezni r�d.
Nem engedem, hogy b�rmi is id�zzen,
s eszembe juttassa az arcod,
a sz�d simogat� szirm�t,
puha kend�t: az �rint�sedet,
�s ahogy �lel�n n�zett a szemed.
Mint csod�latos kaleidoszk�p,
villan sok eml�k, j�tszik �s forog.
A h�d, hol v�rtalak, a sz�l, a n�d...
r�gmult �r�m, most hol lehet tany�d?
Ugy elt�nt�l, vajon hov� maradt�l?
Olyan nagyon-nagyon magamra hagyt�l.
Most megtanulok �gy �lni ezent�l,
hogy nem eml�kszem, nem gondolok r�d.
Mint �szi �g, level�t,
eml�ked �gy elejtem.
Ha meghalok majd,
mindezt elfelejtem.

M�ly vizek f�l�tt

Nem evezek, csak hagyom, hogy sodorja
a nagy foly�, az �reg cs�nakot.
K�t oldalt z�ld, gomolyg� f�st az erd�,
�s fenn a felh�k sz�rk�k �s vakok.
M�rv�nyos �t a m�la, sz�p foly�,
m�lye s�t�t, sosem m�l� titok.
A f�l� hajl�, megrezzen� �gak
r�hullajtj�k a h�v�s harmatot.
Kezem kiny�jtom, ujjaim k�z�tt
a viz sodr�dik, surran, elfolyik,
k�dbe vesz� partnak homokja beissza
a hozz�simult habok cseppjeit.
Nem evezek, visz, ringat a folyam,
szemem lez�rom, m�r itt vagy velem.
Ki tudja, egyszer majd elhagysz te is,
�rz� tenyeremb�l elsz�ksz, mint a v�z,
mely h�tlen, h�v�s, �r�k rejtelem.

�sz�l az erd�

Tegnap sz�zszin�
libeg� l�ng volt,
ma f�ldszag� sz�l
karjaiban t�ncolt,
holnap, ha itt j�rsz,
s felfel� n�zel,
el�rvult nagy f�k
�zennek a sz�llel.
Arannyal �ntve
az erd� alja,
kusza virg�cs
a bokrok barna gallya,
t�sk�s �g megfog
s b�s �szi jajjal,
elhullt vir�g�t
k�veteli rajtam.

Milyen lesz a t�l?

A fak� �gbolt sz�ntelens�ge,
nem eml�kszik m�r hajnali f�nyre,
a csupasz nyirf�k vacog� �ga
nem is gondol m�r r�gen-volt ny�rra,
csak f�zva, f�lve a k�zeled� t�lre.
Milyen lesz a t�l? Ez�stragyog�s�,
gyermekkort id�z� h�pih�s csoda?
Vagy mire f�ldre �r, s�r �s pocsolya?
Milyen lesz a t�l? De j� lenne tudni ,
szemeim zsaluit szorosan lecsukni,
s m�g�tte, m�g lehet, meg�vni a sz�pet ;
tavasznak k�kj�t, ny�rnak piross�t,
az �szi erd�k aranymadar�t,
egy sz�t, hangulatot, szint, dallamot, k�pet,
amikre eml�kszem, s mi emberk�nt �ltet.
J� lenne tudni "csod�t csin�lni",
mindent okosan, t�relmesen kiv�rni,
s b�zva nyitni szemem akkor a vil�gra,
mikor h�t�l takart, patyolatos, �kes
�s szivemig szikr�zik gy�m�ntfeh�r vir�ga.

Relax�ci�

 A muzsik�t tal�n csak �lmodom,
s valaki suttog: "nyugodt vagy,
az eg�sz tested pihen most, mozdulatlan"
A hang betakar, mintha �vna,
fekszem, a zene �titat,
s elfog valami mondhatatlan,
szel�d, gyermeki �h�tat.
Nem sz�gyenlem, hogy s�rni kezdek,
csendesen, s csak �gy magamnak.
�let. Id�. Meddig ? Mi�rt ? ...
Valahol messze elmaradnak.
Szivem, a k�sz�rny� mad�r,
lassan leveti minden terh�t,
fekszem, lelkemben elcsitultan,
karj�n ringat a csendes dallam.
Egy kicsit tal�n meg is haltam.  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s