Bert�k L�szl� verseib�l  

Bez�rtam ajt�t, ablakot

F�lek, mert m�r nem szeretek,
l�tezem csak, mint a k�vek.

Egy bomb�hoz t�bb a k�z�m,
mint ahhoz, ki visszak�sz�n.

Befel� n�zek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.

J� �r�m is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.

Mind�r�kk� magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.

Menn�k fel�d, j�nn�l ide,
de nem mozdul meg senki se.

K�rbe�r a t�rt�nelem,
forog tov�bb a f�lelem.

Bez�rtam ajt�t, ablakot,
nem hi�nyzom, ha meghalok.

Meg�lelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.

�s elindulok, mint a vak,
hogy �jra megtal�ljalak.

         Lesz itt m�g �nnep

Egy csokor semmi, k�t csokor semmi,
isten se tudn� becsomagolni,
gomblyukban, z�szl�n, antennasz�rnyon
p�ntlika m�gis, illatos �lom,
maxim�lt �ra, fekete �ra
futja kolompra, gazdagod�sra,
lelki b�k�re, r�zsasz�n �gre,
nyeletlen bicska t�rt peng�j�re,
lesz itt m�g �nnep, mindennap-�nnep,
ha Szent G�ngy�leg seg�t benn�nket. 

Lenn�k �r�m�n a lakat

Rajtam az is csak �tfolyik,
ami mag�t�l f�nnakad.
Belesimultam az anyag
bar�zd�iba, mint a viz.
Vitt f�lfel� h�rom napig
napn�l melegebb k�bulat,
de csak a k�d lett vastagabb,
s n�h�ny f�sz�l sejt valamit.
N�h�ny f�sz�l �gaskodik,
finom r�cs lesz a k�d alatt.
Ker�l m�g�je pici nap,
lobog bel�le kicsi hit.
Lenn�k �r�m�n a lakat,
de rajta �pp�gy �tfolyik.

�prilisi fa
Befel�, mindig befel�,
a szem, mint bog�r cs�pja,
mint ultrahang, g�piesen
jelez falat, f�t, embert,
a f�l, a szervek �ghegye
vatt�ba f�r, v�g�rv�nyes
arcot vesz f�l a v�ros . . .
Befel�, mindig befel�,
hasadt szikl�kra, k�v�letekre,
mammutnyomba l�p� mammutra,
emberi hang� n�v�nyekre,
a f�ra, a falra, az arcra,
befel�, be a m�zeumra . . .
�s ez az �prilisi fa,
az egyszeri, a sose l�tott,
z�ld ujjhegyeivel f�lbor�tja,
helyrebillenti a vil�got.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s